A vargyasi iskola rövid története

„Álljanak iskoláink továbbra is rendíthetetlen
a nép, annak anyanyelve
s múltja szolgálatiban.
A tudás, az kard s védõ fegyver volt mindig,
s támad fegyver a szellemi tunyaság ellen.
Itt most a legméltóságosabb tanú erre az ünnepelt,
a 400 éves Iskola. Dicsérjük jó erõben õt,
s alapítóit.
És emlékezzünk ezen a mostani napon.”

    (Czegõ Zoltán: A vargyasi 400. évfordulójára)  

      Erdõvidék falvai közül Vargyas az, amelyikben oklevéllel is bizonyítottan a legkorábban megkezdõdött az anyanyelvi oktatás.
      Iskolájának elsõ említése 1582-bõl való, amikor Balázs Tamás, Boér György és Daniel Ferencné örökös jobbágyának kötlevelében tanúként szerepel „Károk Gergej eskla mester”. A reformáció századának szelleme tehát nemcsak nagyobb városokon, hanem kis településeken is teret hódított, és létrehozta apró, de azóta is kiolthatatlan fénnyel világító fáklyáit: falusi iskolákat, amelyek egyike Vargyason „fungált”.

      1582-1874 között is iskola az unitárius egyház irányítása alatt fejtette ki tevékenységét, amint azt a korabeli dokumentumok is említik: „a református és unitáriusok részérõl a falusi iskolákban a kántoroktól vagy oskolamesterektõl taníttatnak az apró gyermekek 10-12 esztendõs korukig”. Az oktatás anyagi alapjainak megteremtése a faluközösség és az eklézsia belsõ ügye volt. Kordokumentumok híján nem rekonstruálható, hol tanultak az 1600-1700-as évek elején a vargyasi gyermekek, de bizonyos, hogy az elsõ „oskola ház” Alszegben volt, ahol két tanteremben tanultak délelõtt és délután. Az 1802-es földrengés ezt az épületet megrongálta, javítása alatt a tanítás az egykori Wesselényi-féle udvarház egyik termében, illetve az 1732-ben unitárius papi lakásnak készült ház egyik szobájában volt. 1819-ben rendeli el az egyházközség egy új iskola építését az özv. báró Wesselényi Miklósné Cserey Heléna birtokában levõ két úrbéres telken. Az új, azóta is felekezetinek nevezett unitárius iskola építését azonban csak 1845-ben kezdik el, és 1850-ben fejezik be. Errõl az iskoláról így ír Orbán Balázs: „A templom mellett szép emeletes kõépület a falu iskolája, amely létét a lelkes és hivatását átérzõ lelkész, Gyöngyösi István fáradozásának és a falusiak áldozatkészségének köszönhet… Az iskolában fi- és nõnövelde van három elemi osztállyal.” A felekezeti iskolával egyidõs az iskolai csengettyû (kisharang), amelynek felirata: „ A vargyasi unitár asszonyok közköltségén. 1847.” Ma faragott csengõlábról hívja iskolába a vargyasi gyermekeket.

      1874-ben állami segítséggel és községi hozzájárulással még egy ún. községi iskolát építettek a templommal átellenben. A négy tantermes iskolát 1889-ben az államnak adták át. Mivel a század elején megállapítást nyert, hogy ez utóbbi épület sem pedagógiailag, sem egészségügyileg nem megfelelõ, 1933-ban felvetõdik egy új, korszerû iskola építésének szükségessége. A fenti helyére emelt, emeletes, ma felsõ iskolának nevezett épületet 1938 októberében adták át. 32 kisebb-nagyobb szoba található benne. Azóta részben állami támogatással, de fõleg a vargyasi szülõk áldozatos munkájának eredményeképpen anygi alapja állandóan gyarapodik, szaktermei, laboratóriumai és az utóbbi években sajnálatos módon megszüntetett tanmûhelyei jól szolgálják az oktatás ügyét. A hagyományos vargyasi népmûvészet elemeit ötvözõ belsõ díszítés sajátos esztétikai ad az iskolaépületének.

      A tanulólétszám alakulásáról adataink az 1700-as évekbõl vannak. Egy 1783-ból származó feljegyzés szerint az iskolában járó gyerekek száma 65. 1796-ban 70 fiú és 2ö lány járt iskolába, bár az össz gyermeklétszám meghaladta a 400-at. 1867-68-ban osztályonként 20-40 tanuló járt iskolában. Az 1900-as évek elején a beirt tanulók száma meghaladta a 200-at. A tanügyi reform után, különösen akkor, amikor a bentlakásos iskolába – 1950-es évek – a szomszédos falvak (Száldobos, Olasztelek, Felsõrákos, Székelyzsombor) gyermekei is ide jártak, meghaladta a 350-et. A legnagyobb tanulólétszám az 1982-83-as tanévben volt, amikor az iskola I-IX. osztályos tanulóinak száma 394 volt, az osztályok száma 16. Jelenleg az I-VIII. osztályban 202 tanuló jár.

       A vargyasi oktatás tartalmára érvényesek a korabeli magyar mûvelõdésre tett megállapítások. Az 1614-es évi deliberáció szerint a fiúk és lányok oktatása legalább Szent Mihály napjától (szept. 30) Szent György napjáig (ápr. 24) tart és „taníttatnak, számvesztésre, hitágazataira, a deák nyelv elementumaira”. Az 1694-es rendtartás az oktatás tartalmára vonatkoztatva elõreírja:
      I. osztály: értelemgyakorlás, betûzés, írás homokban és fatáblán, számvesztés, vallásos históriák, éneklés;
      II. osztály: vallás, olvasás, számolás, földleírás, a haza története, írásgyakorlás, éneklés;
      III. osztály: vallás, számvesztés, természeti tudományok, gazdasági ismeretek, éneklés;
    Az oktatás kezdetben 2 évig tart, majd 3 évre terjed, de Vargyason az elemi iskola III. évfolyamát csak 1837.tõl teszik kötelezõvé. A négy osztályos oktatást az 1868-69-es tanévtõl vezetik be. Az oktatás nyelve kizárólag magyar. 1856-83 között a falusi iskolákban is kötelezõ a német nyelv oktatása. 1897-tõl gazdasági ismétlõ iskoláról is vannak feljegyzések, amelyek a 12-15 évesek számára tartanak fenn. Ekkor a vargyasi négy tanerõs iskolákban 6 osztály tanulói tanultnak, összevont osztályokban.

      A XIX. század közepétõl a tanév szeptember elején (általában szeptember 7-15. között) kezdõdik és május végéig tart. A vizsgák június elején voltak.
Mint érdekességet megemlítem, hogy falusi iskola lévén-tavasszal és õsszel a vetés, kapálás és kukoricaszedés ideje alatt az iskolás gyermekek 6-10 nap szabadságot kaptak, sõt az 1899. november 6-i jegyzõkönyv megemlíti, hogy „ régi szokás szerint és helyi körülmények kívánalmaiért a Baróton tartott õszi  vásár alkalmával szünetel a tanítás három napot”.

      1919-ben az állami iskolában román osztályok is alakulnak. A felekezeti iskola kizárólag magyar nyelven mûködik 1913-ig, amikor összeolvad a román nyelvû államaival és egy 1931. szeptember 12-én keletkezett jegyzõkönyv alapján a tanerõ hiány miatt lemondanak „a tagozat szerint felosztásról”. A 265 beirt tanuló román nyelven tanul. A IV-VIII. osztályok heti 2 órában tanulnak magyar nyelvet. 1940-tõl ismét magyar tannyelvûre válik az oktatás. 1948-bam 4 román osztály indul 15 tanulóval, de 1953-ban a román tagozat létszám csökkenése miatt megszûnik. Jelenleg az oktatás az I-VIII. osztályban magyar nyelven folyik.

      A vargyasi iskolát nemcsak régisége, hanem eredményei is ismertté tették a környéken. Mint máshol is, Erdõvidéken vagy a Székelyföld, évszázadokon át konok igyekezettel munkálkodik a derék iskolamester, rectorok, ludimagisterek, hogy a falu gyermeknépét, a közösséget, a világot, emberséget magtanuló eszmék felé tereljék, elsajátíttassák a tudományok alapján. Illõ tisztelgés gyanánt álljon hát itt néhány vargyasi oskolamester neve:

      Az 1592-ben említett Károlyi Gergely 1602-1611 között Apáczai János, õt pedig 1635-ig Ferenczi Tamás követi. 1635 decemberében érkezik Vargyasra Uzoni Mihály deák, scolamaster. A kolozsvári Akadémia Könyvtár egyik kézirata így õrzi egy vargyasi tanító nevét:”… Ego, Baziluis Salathi Karatsinfalvi in Schola Vargyasiensis. Anno 1653, dic 16 Marty…”. 1692-1744 között oktatott itt Ferencz Sámuel. Az esperesi vizsgálati jegyzõkönyvek így egyesek nevét: 1744. nov. 22. „Rector Sthefanes Máté Vargyasi”; 1758. Szentmártoni Sámuel; 1755 május: „az oskola tanító mestere Deáki Ferenc”; 1783. május 14. – „ludimagister Máté István junior „; 1789-ben az eklézsia „fungens oskola mestere Györke Mihály „, majd Ferencz Pál és Jób János.

      Az 1800-as évek elején a kiváló közkedveltségû szónok, Sárdi Sámuel folytatta a hivatalt, 1813-ban kerül Vargyasra Lõrinczi Mihály, aki közel fél évszázadig (1865-ig) közmegbecsülésben tanított. Õ tekinthetõ a helybeli leányiskola szorgalmazójának is. S mivel a mindkét nembeli számos „gyermek” miatt a mester „gyümölcsösen” nem taníthatott, egy segédtanítói állás is alakul Imets Mózes, majd Bágyoni Csép Tamás számára, akit, a szabadságharcban elesvén, Máthé Sándor követ, õt pedig 1855-ben Kovács Dénes.

      1860-ban kerül a nyugalomba vonult Lõrinczi Mihály helyébe Bágyoni Boncza György, a jó hangú „mestör”. Nevelési módszerében Pestalozzit  követte s olyan sikerrel vezette a rábízott iskolát, hogy azt  felsõbb helyrõl mintaként emlegették. Gyakorlati érzékére vall, hogy még az országos intézkedés elõtt, 1861-ben, szép gyümölcsfaiskolát állított. A „férfias, tiszta jellem” emberének tartott Boncza György emlékét nemcsak a helybeli temetõben levõ sírköve, hanem határrész neve (Boncza dombja) is õrzi.

      Több mint fél évszázadig (1856-1907) volt segédkántor és tanító Adorjáni Domokos, aki azóta unitárius énekekkel lett versek dallamát szerezte. Az 1800-as évek végén a XIX. sz. elejének kiemelkedõ tanítóegységei: Kiss Tamás és Árkossi Lenke. Az 1897-ben szervezett államai iskola elsõ igazgatótanítója Tarcsfalvi Albert, az ifjúsági önképzõkörök, könnytárak és a községi mûvelõdési élete egybe forrt a lelkes, nagy népszerûségnek örvendõ néptanító, Kiss Károly nevével. 32 tagú dalárdájával szép sikereket ért el. Vezetésével 7 népszínmûvet, 5 színmûvek és 3 operettet mutattak be a vargyasi mûkedvelõk Különösen a gyakorlati oktatás megszervezésével jeleskedett Geley Vilmos (1928-ig). A rendszeres megszervezett év végi kiállításokon a fiúk fából, fûzfavesszõbõl, nádból készített tárgyakkal a lányok pedig hímzett-, horgolt-és kötött munkadarabokkal jeleskedtek. Az 1930-1940-es évek iskolájának kiemelkedõ alakjai az I. világháborúval érdemeket szerzett ortodox pap és tanító, Nastea Vasile, valamint az új iskola építését szorgalmazó és kivitelezõ Ioan Sosol.

      1946-ban az addig 7 osztályos iskolában beindul az Egységes Gimnázium Márkó Gábor irányításával. Tanulólétszám híján csakhamar megszûnt.

      A tanügyi reform után az iskola anyagi-szellemi gyarapításához járultak hozzá Bálint Jakab, Wellmann Elemér, Rácz József, Szécsi Antal iskolaigazgatók.

      A ’70-es, ’80-as években az iskolát fõleg a zeneoktatásban elért eredményei tették országos hírûvé, József Lenke zenetanárnõ munkájának köszönhetõen. Vargyas neve és az itt folyó sokrétû tanórai és iskolán kivûli munkáról szóló tudósítások révén majdnem állandóan szerepelt a romániai magyar gyermeksajtó (Napsugár, Jóbarát) és a napilapok (Elõre, Háromszék, Falvak Dolgozó Népe, A Hét) hasábjain, vagy a Román Televízió magyar adásában.

      1990 januárjában a Vargyasi Iskola felvette a község nagy szülöttjének, Borbáth Károlynak (1931-1980) a nevét. A történelemtudományok doktora volt. Itt születet, itt végezte elemi iskoláit, innen került a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumba. A Kolozsvári történelemtanári diplomát szerzett, majd tanulmányait a Leningrádi (ma Szentpétervár) Tudományegyetemet tökéletesítette, itt szerzett a doktori címet. 1968-ig a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem elõadótanára. Meg nem alkuvó magatartása miatt az állampártnak „kényelmetlenné” váló tudóst a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium könyvtárosának nevezték ki, innen a torockói Általános Iskolába „számûzték”. Az 1978-79-es tanévtõl szülõfaluja iskolájában tanított történelmet 1980. április 20-án bekövetkezett váratlan és megmagyarázhatatlan haláláig. Nagy mennyiségû, rendkívül értékes feljegyzése feldolgozatlanul maradt, nem sikerült végleges formába öntenie sem szülõfaluja monográfiáját, sem Daniel Gáborral írott könyvét. Nevét nyomtatásban csak Románia nagy útikalauza, a Székely felkelés 1595-97 címû könyv, néhány cikk és tanulmány õrzi.

      A rendszerváltás után az iskolának zökkenõmentesen sikerült újra felvennie és bõvítenie kapcsolatát az egyházzal, különösen az unitárius egyházzal. Minden, a faluközösség életében fontos esemény megünneplése a templomban zajlik. Tanulói cselekvõ résztvevõi a vallásos megnyilvánulásoknak.

      Az iskola tehát nyitottabb lett az egyház felé. 1990 januárjában testvériskolai kapcsolatot létesítettünk a Debreceni Benedek Elek Általános Iskolával. A rendszeres anyagi (iskolai felszerelés, sporteszközök, könyvek) segítség mellett szakmai tapasztalatcserék, közös kirándulások tették lehetõvé egymás életének, munkájának megismerését. Okmányban nem szentesített formában él a kapcsolat a Kiskunfélegyházi Batthyány Lajos zeneiskolával. 1998 óta egyre szélesedik és mélyül a kapcsolat a Pápakovácsi Általános Iskolával.
   
Forrás: Molnár E. Zsuzsa  A Vargyasi Borbáth Károly Általános Iskola