„Nincs jobb és felemelõbb érzés, mint érezni, hogy szeretjük szülõföldünket ”-írja Kisgyörgy Zoltán egyik útikönyvének elõszavában. A szülõföld múltja és jelene minden történelmet szerzõ és történelem iránti érdeklõdõ embert érdekel, és kutatásra buzdít.

                  Szülõfalum, Vargyas eseményekben gazdag, a hagyományt és a történelmi valóságot ötvözõ múlttal rendelkezik. A hasonnevû vízfolyás völgyében elterülõ, Orbán Balázs által Bardoc-szék legnevezetesebb településnek nevezett Vargyas, mint nagyfalu, már az 1334-es pápai jegyzékben szerepel Vaygias néven, mint önálló egyházmegye. Azonban a nagyfalu múltja, történelme ennél régebbre nyúlik vissza, egészen a XI. századig. Orbán Balázs a Székelyföld leírása címû mûvében megemlíti, hogy Vargyas nemcsak a tatárjárás idején történtekrõl és a Daniel kastélyról híres, hanem a kevésbé ismert Árpád kori római katolikus kápolnáról is. Szerinte többen azt állították, hogy a római katolikus kápolna helyén elkezdett kutatások arra utalnak: ott lett volna Attila. A nagy hun vezér Réka nevû feleségének sírja. A valóságban azonban az építkezések alapfalazatának tanulmányozása arra utal, hogy ott kápolna és közelében kolostor vagy coenobium állt. A hagyomány is támogatja e feltevést, azt mondván, hogy a Szt. Mártonnak szentelt római katolikus templom mellett „barát épség” (szerzetesi lak) volt. Minden összevetve, az alszegi román kori templom a XIII. században épülhetett.

                 A XIII. századi tatárjárás, rombolás, fosztogatás és az ezzel járó bizonytalanság rányomta bélyegét a falu életére is. A tatárjárás nem kegyelmezett e nagyfalunak sem. A tatárok fosztogatását, támadásait és a falu népének hõsies harcát több népmonda is megõrizte: Csala tornya, Tatárhídja, az almási barlagnál található tatárkápolna romjai, Siró-kút legendája.

            A falu középkori történelme nagy mértékben összefügg a község határát birtokló Daniel család legelsõ ismert tagja Daniel család történelmével. A Daniel család legelsõ ismert tagja Daniel Balázs, aki 1393-ban Luxemburgi Zsigmond hadseregében harcolt Nikápolynál. Fia, Daniel Péter 1444-ben Hunyadi János oldalán hõsiesen harcolt a vesztes várnai csatában.  A fejedelmi kor kezdetén, a XVI. században a történelmi források említést tesznek  Daniel Zsigmondról, aki mint Báthori István „fõmarechalja” elkíséri a fejedelmet lengyelországi útjára. Daniel Zsigmond unokája, Péter, Háromszék fõkapitányaként járul hozzá e vidék fejlõdéséhez. Daniel Ferenc, Daniel Páûéter unokáj, 1603-ban, Székely Mózes hadseregében harcol, és Brassó mellett esik el. Daniel Mihály, Daniel Péter másik unokája, szintén Háromszék fõkapitánya és 1611-ben Raduj havasalföldi vajda ellen harcol, majd, mint Bethlen Gábor udvari fõtábornoka részt vesz a fejedelemben, morvaországi hadjáratában. 1621-ben hõsiességért több jószággal jutalmazzák. Fia, Daniel János Bethlen Gábor jóvoltából külföldi egyetemeken tanul, majd hazatérése után Háromszék fõkapitánya lesz. A fejedelem megbízásából leánynézõbe megy Bradenburgi Katalinhoz. I. Rákóczi György uralkodása idején, mint nagykövet, többször is megfordul a svéd királyi udvarban.

            Daniel János testvére, Daniel Ferenc Vargyason telepszik le. Fia, István udvari fõkapitány és 1685-ben a honvédelmi bizottmány tagja. Négy fia volt: Mihály, Péter, Ferenc és István. Mindannyian részt vettek a Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcban. Daniel István leánya, Daniel Polexina Wesselényi Istvánné korának legkitûnõbb asszonya volt. Szinte minden európai nyelven beszélt. Magyarra fordította Piktet híres Ethicaját. Polexina testvérének fia. Daniel István Lengyelországban, mint huszárhadnagy hõsiesen harcolt és esett le.

           A XVI. században kibontakozó és egész Európát érintõ vallásos mozgalom a, reformáció Vargyas népét is érintette. E nagyfaluban a reformáció radikális irányzata, az unitárius vallás hódított. Vargyas e vallás bástyájává vált. Többszöri próbálkozás után 1813-1820 között épült fel a település központjában álló unitárius templom. Falaiba beépített a régi, úgynevezett alszegi unitárius templom néhány, kõbõl faragott emlékét. A szószéki feljáró mellvédjében egy díszített reneszánsz pillér látható. Tornyában mûkincs értékû harang van, amelyet 1815-ben készített Kiss István sepsiszentgyörgyi harangmûves. A templombelsõben festett kazetták, pad-és karzatmellvédek vannak, amelyeket a hagyományos helyi festett bútor ornamentikájával díszítették. Az 1922-es népszámlálás idején a falu 1983 lakosa közül 1652 volt unitárius.

            A 121 tagból álló református gyülekezett elsõ templom 1841-ben fából épült a Daniel család református tagjainak patronálásával. 1994-ben lebontották és Makovecz Imre tervei szerint, most épül egy új református templom. Az alapozás idején itt került elõ a román és gótikus kori két templom (alszegi) alapfala és egy székely rovásírással ellátott keresztelõ medence mellett, egy XV. századi, 55 darabból álló éremlelet, I. Zsigmond, Hunyadi János és I. Mátyás idejébõl. Ez az egyetlen eddigi székelyföld Zsigmond pénzlelet. A pénzérmeket a Székely Nemzeti Múzeumban, míg a keresztelõ medencét az unitárius papilakon õrzik. A település észak-nyugati részén áll az 1807-ben épült görögkeleti templom, és a fõút mentén található az 1988-ban épült katolikus kápolna (72 római katolikus lakosa van a falunak).

            A kuruc szabadságharc idején tanúsított hõsiesség és a szülõföld iránti szeretet újra megnyilvánul az 1848-49-es forradalom és a szabadságharc idején. A forradalmi eszmék harására megmozdult Vargyas népe is, és aktívan részt vett a szabadságharc több ütközetében, eseményében. Dániel Gábor (1824-1903), Udvarhely fõkirálybírója és fõispánja, az Unitárius Egyház fõgondnoka, a Magyar Történelmi, Geneológiai és Heraldikai Társulat tagja, részt vett az 1848. októberi agyagfalvi székely népgyûlésen, ahol támogatta az önvédelmi harc gondolatát.

            Gyertyánfally Ferenc (1827-1849) a szépmezõi csata hõsi halottja. Gyöngyössy István (1809-1894) és Páll Mózes (1820-1892) helybeli unitárius lelkészek a szabadságharc hõsei, résztvevõi voltak. Sütõ István (1810-1881) zászlóvivõ volt a véceri csatában, míg Szolga Miklós jogász és költõ, a szabadságharcban való részvétele miatt börtönbüntetést kapott. Sírjuk a vargyasi unitárius temetõben van. A szabadságharc leverése után. Vargyas, mint Udvarhelyszék egyik legnagyobb település, gazdaságilag és társadalmilag is fejlõdött. Elsõsorban a mezõgazdaság, a földmûvelés és állattenyésztés volt jellemzõ e falura, de fejlõdött a kézmûves ipar is. A település meglátogató Orbán Balázs, a legnagyobb székely elismerõ szavakkal illette a falu népét, múltját, jelenét. Az osztrák-magyar dualizmus kialakulása és a magyar állam fejlõdése pozitív hatással volt e településre is. Vargyas bekapcsolódott a monarchia mindennapi életében és napról napra, évrõl évre fejlõdött, népessége gyarapodott, területe növekedett. E fejlõdést egy ideig akadályozta az elsõ világégés, az I .világháború, amelynek több ütközetében részt vett és hõsi halált halt vargyasi lakosok is. Ezek emlékét õrzi a Tompa József által 1931-ben tervezett és a fõút mentén található oroszlános emlékmû, amely mellé a magyar honfoglalás 1100. évfordulóján a falu népe emlékkopjafát állitatott tisztelegve hõsi halottjai elõtt.

            Az 1918-as „egyesülés”, azaz Erdély Nagy-Romániához való csatolása után, a román közigazgatás bevezetését követõen, Vargyas népessége etnikai változásokon ment át. A román nyelv és vallás itt is talált követõkre és ennek köszönhetõ az a tény is, hogy az 1992-es népszámlálás idején. 92-en vallották magukat ortodoxnak.

            A II. világháború sem zajlott le vargyasi részvétel nélkül. A második világégésben részt vett vargyasi hõsi halottak, õrzi halottak emlékét, õrzi az unitárius templomban a szószék mellett található, Máthé Ferenc által faragot emléktábla. A háború befejezése, a kelet- és dél- kelet- európai rendszerváltás, a monarchia bukása és a kommunizmus rendszerének kiépítése Vargyas gazdasági és társadalmi, etnikai fejlõdését is döntõ módon meghatározta.

            Vargyas altalaja gazdagon hasznosítható ásványi kincsekben. Ezt felismerve, az új kommunista vezetés hozzáfogott a vidék iparosításához. Szénbányákat (bel-és külszíni), mészkõfejtõ telepet és borvízpalackozó üzemet létesítettek, amelyek 1954 után kisebb-nagyobb sikerrel mûködtek, munkahelyet, és mert a bánya miatt a forrás vize elapadt – bezárták.

            Az 1968-as megyésítés után Vargyas közigazgatásilag Háromszékhez, Kovászna megyéhez tartozik, és mint önálló közigazgatási egység, autonóm település fejlõdik.      Történelmi eszmefuttatásunk végén hadd említsük meg a falu hírnevét öregbítõ és megõrzõ, híres személyiségek neveit. Hála Istennek, Vargyas nem szegény e téren. A már említett Daniel család tagjai, kuruc szabadságharc és az 1848-as forradalom hõsei mellett Vargyas híres szülöttje között voltak: Kiss Mihály 1781-1837) unitárius lelkész, esperes, fûvész és naplóíró; Adorján Jenõ (1886-1956) irodalomtörténész, nyelvtanár és mûfordító; Dobai István (1899-1938) költõ, unitárius pap; dr. Borbáth Károly (1931-1980) történetíró, egyetemi tanár, a kommunista rendszer áldozata. A maiak közül Vargyas hírnevét messze földön ismertté tették, Veress Miklós festõmûvész, Sütõ Béla, Máthé Ferenc, Sütõ Gábor, Török Imre, Borbáth Sándor, József Gellért, Dimény Dániel fafaragók, Soós Emma bútorfestõ és Máthé Julianna székely szoknyát szövõ asszony.

            Vargyas – a Rika erdeje és Vargyas patak mentén húzódó település- él, ápolja múltját és jelenét, tervezi jövõjét, mert lakói szeretik szülõföldjüket, népüket.  

  Forrás: Farkas Ferenc: Vargyas múltjából